Viszlát tél, helló tavasz

2013 február 28. | Szerző: Kankalin |

Nap mint nap szembesülnöm kell a ténnyel, hogy öregszem. 😀 Habár igaz, csak 21 leszek, mégis azt érzem, egyre gyorsabban telik az idő. Most volt szilveszter, holnap pedig már március. Hihetetlen nem? Mondjuk nem bánom, jöjjön a TAVASZ!!

Tudom, ma is Tantárgyboncolás lenne, de a mait eltolom vasárnapra, mert ma olyan dolog történt velem, amit muszáj megosztanom mindenkivel. Mikor kitaláltam, hogy a szakdolgozatom témája a környezeti nevelés lesz, mindenki hunyorgó szemmel figyelt rám, figyelmeztettek, nagy fába vágom a fejszémet. Mit ér a munka kihívás nélkül, gondoltam én…
Mivel ennyire sokan úgymond nem támogatták az ötletemet, nagyon elkeseredtem. Sokan meg sem értették, mit is akarok ezzel elérni és csak értelmetlenül néztek rám: “Környezeti nevelés?- Jól van, te tudod….” vagy ” És pontosan mi is az a környezeti nevelés?”.

De ma…ma történt valami. Valami, ami kicsiny lelkemnek rettentően jól esett. Vadászat alapismeret órán Sz. ( a tanárnő) a természetvédelem és vadászat kapcsolatáról tartott előadást. Óra elején elmondta, miért fontos a természetvédelem. Meglepetésként (legalábbis számomra az volt), elkezdett a környezeti nevelésről beszélni. Elmondta, mennyire fontos, hogy ezt már kiskorban kezdjük el. Fontos, hogy kialakítsunk egy képet a gyerekekben, illetve formáljuk a szemléletüket. Úgymond a “nagyvadakat” ( csak hogy vadászati metaforával éljek) már késő lenne reformálni. Néha még előfordulhat olyan is, hogy egy környezeti nevelés foglakozás után a gyerek hazamegy, és otthon ha olyat tesznek a szülei, ami a foglalkozáson elhangzottakkal ellentétes cselekvés, akkor felhívja a figyelmet, hogy nem helyes amit tesznek. 🙂 Szóval Sz. úgy beszélt a környezeti nevelésről és annak feladatáról,fontosságáról, mintha csak magamat hallottam volna.
Mit mondjak, rendkívül boldog voltam és izgatott attól, hogy más is van, aki hasonlóan gondolkozik erről, mint én. 🙂