Viszlát tél, helló tavasz

2013 február 28. | Szerző: Kankalin

Nap mint nap szembesülnöm kell a ténnyel, hogy öregszem. 😀 Habár igaz, csak 21 leszek, mégis azt érzem, egyre gyorsabban telik az idő. Most volt szilveszter, holnap pedig már március. Hihetetlen nem? Mondjuk nem bánom, jöjjön a TAVASZ!!

Tudom, ma is Tantárgyboncolás lenne, de a mait eltolom vasárnapra, mert ma olyan dolog történt velem, amit muszáj megosztanom mindenkivel. Mikor kitaláltam, hogy a szakdolgozatom témája a környezeti nevelés lesz, mindenki hunyorgó szemmel figyelt rám, figyelmeztettek, nagy fába vágom a fejszémet. Mit ér a munka kihívás nélkül, gondoltam én…
Mivel ennyire sokan úgymond nem támogatták az ötletemet, nagyon elkeseredtem. Sokan meg sem értették, mit is akarok ezzel elérni és csak értelmetlenül néztek rám: “Környezeti nevelés?- Jól van, te tudod….” vagy ” És pontosan mi is az a környezeti nevelés?”.

De ma…ma történt valami. Valami, ami kicsiny lelkemnek rettentően jól esett. Vadászat alapismeret órán Sz. ( a tanárnő) a természetvédelem és vadászat kapcsolatáról tartott előadást. Óra elején elmondta, miért fontos a természetvédelem. Meglepetésként (legalábbis számomra az volt), elkezdett a környezeti nevelésről beszélni. Elmondta, mennyire fontos, hogy ezt már kiskorban kezdjük el. Fontos, hogy kialakítsunk egy képet a gyerekekben, illetve formáljuk a szemléletüket. Úgymond a “nagyvadakat” ( csak hogy vadászati metaforával éljek) már késő lenne reformálni. Néha még előfordulhat olyan is, hogy egy környezeti nevelés foglakozás után a gyerek hazamegy, és otthon ha olyat tesznek a szülei, ami a foglalkozáson elhangzottakkal ellentétes cselekvés, akkor felhívja a figyelmet, hogy nem helyes amit tesznek. 🙂 Szóval Sz. úgy beszélt a környezeti nevelésről és annak feladatáról,fontosságáról, mintha csak magamat hallottam volna.
Mit mondjak, rendkívül boldog voltam és izgatott attól, hogy más is van, aki hasonlóan gondolkozik erről, mint én. 🙂

Tantárgyboncolás

2013 február 27. | Szerző: Kankalin

Mielőtt belekezdenék az első tantárgy kivesézésébe, tegnapról maradt egy kis elmaradásom, amit nagyon fontosnak érzek. Ez nem más, mint az, hogy kifelejtettem a tegnapi bejegyzésből, hogy a “munkám” melyik korosztályt is érinti. Először is leszögezném, hogy szerintem, bármelyik korosztálynak szüksége lenne egy kis szemlélet reformra. Sajnos a szakdolgozatom elkészítésének idejébe ez nem fér bele, hiszen ez egy elég összetett kutatás lenne, ami BSc-re kicsit nagy falat. Így hát első nekifutásra a célközönség a gyerekek, ezen tág fogalmon belül is az általános -és középiskolások. Habár, elméletem szerint fontos, hogy a reformálás minél korábban kezdődjön el, mert később már nehezebb a feladat. Mielőtt sokan megköveznének, nem kell a reformon belül nagy dologra gondolni, sőt, szerintem valamennyire az általános műveltséghez hozzátartozik az, hogy legalább 3-4 nemzeti parkunkat meg tudjuk nevezni, feltudjuk ismerjük a leggyakoribb védett állatainkat és növényeinket, a védelmük fontosságának okát megismerjük. Tisztában kellene lennünk lakóhelyünk környezeti viszonyaival, értékeivel. Fontosnak tartom hagyományaink ápolását és a felelősségérzetet aziránt, amit a természet megalkotott nekünk sok-sok éven át. Ugyanakkor belátom, csak, hogy éljek a közhellyel, rohanó világunkban kevés idő jut arra, hogy kicsit megálljunk és elgyönyörködjünk a természetben, ami minket körülvesz. Kevés idő jut az iskolában is arra, hogy esetleg az órákon több időt szánjanak erre, hiszen a szigorú tanterv által diktált tempó, sokszor még az aznapi anyag leadására sem elegendő. Problémának érzem azt is,( mint mondtam, az idősebb korosztály reformálására is szükség van, így tehát merem állítani,) hogy sokszor a tudás hiánya, netán az erre való képzettség hiánya lehet a legsúlyosabb. Ezzel nem szeretnék senkit sem megbántani. Szerintem mindenki érti, mire is gondolok, így tehát nem szeretném szítani a feszültséget.
Akkor nézzük a mai, egyben a legelső tantárgyat:

Biológia

Hülyeség lenne elkezdenem magyarázni, hogy vajon mit lehet tanulni a biológia órán. Mindenki tudja, nem is ezt szeretném itt most átrágni. Sokkal inkább megnézni, hogy először is melyik korosztályt érinti ez a tantárgy. Nem tudom, hogy máshol is így van e, de nálunk otthon a biológiát 5-12 osztályban tanulják a gyerekek. Ez olyan 11-18 éves korosztályt érint. Szerintem a tankönyvekhez tartozó munkafüzetek rendkívül hasznosak. Mivel ez a tárgy kicsit már a nagyobbakhoz szól, nekik már adhatunk komolyabb feladatokat. Kísérletezés, boncolás, rovargyűjtés, herbárium készítés, bagolyköpet elemzés…stb. Tudom, ezekre nincs órán túl sok idő, főleg aki mondjuk azoknál, akik érettségi előtt állnak. Ezért érzem fontosnak a szakköröket, táborokat, délutáni programokat, amik nem veszik el az időt a tanórából, mégis a tanagyaggal kapcsolatosak, de emellett még interaktívak, érdekesek és hasznosak. Nézzünk pár feladatot:

• Figyelembe vehetjük, az egyes jeles napok jellegzetes motívumait( húsvét-nyúl,tojás,kacsa,aranyeső,bárány,gyapjú/ karácsony-fenyő,méz,alma,fűszerek,narancs,szaloncukor,borostyán,fagyal…/), az évszakok sajátosságait( tél-madáretetés/ősz-levelek/tavasz-virágok,bogarak….)
• Készíthetünk plakátokat, felhívva ezzel társaink figyelmét is pl.: Madarak és fák világnapja, Víz világnapja, Föld napja, Szelektív hulladékgyűjtés, kirándulás, táborok
• Különböző oktató táblákat készíthetünk, ezáltal segíthetjük, hogy a gyerekek jobban el tudják képzelni az egyes folyamatokat, az állatok/növények testfelépítését…De ha nincs időnk az elkészítésre, akár le is tölthetjük, rengeteg jó oldal van, ahonnan ezt megtehetjük( ha valakit érdekel, nyugodtan írjon emailt, vagy kommentet, elküldöm a címeket)
• Memóriakártyákkal,dominókkal segíthetünk a különböző bajok, testrészek megtanulásában( szerintem ez nagyon hatékony és marha jó ötlet!)
• Állítsunk össze különböző feladatlapokat és csináljunk csapatversenyeket( rendkívül hatásos lehet, a versengés pedig ösztönző hatású)
• Jó időben járjuk körbe a lakóhelyünket, készítsünk térképet, jelöljük be rajta a ritka/védett fajokat.
• Fontos, hogy a gyerekek tisztába legyenek a viselkedés szabályaira a természetben is. Beszélgessünk velük a viselkedési normákról, hívjuk fel a figyelmüket a veszélyekre is!
• Kirándulás előtt beszéljük meg, mik azok az eszközök, amiket magunkkal kell vinni, beszéljünk, milyen ruhát kell húzni a kiránduláskor!( A ruha legyen megfelelő az időjáráshoz, legyen kényelmes, öltözzünk rétegesen. Az öltözékünk ne legyen rikító színű, a legcélszerűbb ha a föld színű darabokat választjuk, hiszen itt nem az a fontos, hogy most a legújabb divat szerint öltözködjünk. A cipőnk is legyen kényelmes, ha lehet vízálló, a legjobb a sportcipő vagy a túrabakancs. A túrára mindig vigyünk hátizsákot! A táskában mindenféleképpen legyen víz, élelem( szendvics, gyümölcs, de ügyeljünk, hogy ne szemeteljünk!!), iránytű,zseblámpa, kullancsirtó, papír zsebkendő, baseball sapka, füzet( ha vázlatot készítünk, a látott fajok leírásához),toll/ ceruza, pár száz forint, diákigazolvány/személyi( de az utóbbiakat egy kisebb, jól zárható zsebbe célszerű helyezni).

Egyenlőre ennyi , ha valami még eszembe jut, akkor azt ide fogom írni, de majd azt úgyis jelzem.

Bemutatkozás 2

2013 február 26. | Szerző: Kankalin

Annyit gondolkoztam ma azon, hogy van e szabály arra, hogy hogyan kell blogolni?! Van szabály arra, hogy egy héten hányszor kell írni? Arra jutottam/anélkül, hogy valahol is utána néztem volna…./, hogy nincs. 🙂 Úgy döntöttem, ha az időm engedi, minden nap írok valamit. Ha nincs ötletem, akkor is, maximum azt, amit a suliban hallottam és úgy gondolom, megér annyit, hogy kicsit átgondoljuk egy-egy prof. előadásának fő mondanivalóját.
Viszont, arról még nem beszéltem, miért éppen Kankalin? Mielőtt bárki bármit túlgondolna, nem, ezt a nevet nem kaptam senkitől, senki sem hív így. Nemes egyszerűséggel imádom a Primulákat/ kankalinféléket/. Ennyi, nincs mit rajta túlbonyolítani. 🙂
Úgy gondoltam, lesz 2 állandó rovatom:

• Jeles Péntek ( az aznapi magyar jeles nappal és történetével illetve ha a héten volt valami nagyon fontos, említésre méltó esemény)
• Kreatív Szombat( szerintem ez egyértelmű, de azért leírom röviden. Tehát valami olyan kreatív dolgot hozok szombatra, amit otthon meg tudunk csinálni, vagy akár az iskolában, valami olyat, amihez nem kellenek drága kellékek és különleges eszközök, de majd részletesebben kifejtem ezt szombaton! 🙂 )

Holnap pedig tantárgyanként végig veszem, hogy hogyan jelenik/jelenhet meg a környezeti nevelés.
Szép estét Mindenkinek!
Kankalin

Bemutatkozás

2013 február 25. | Szerző: Kankalin

Szia! Lilla vagyok a blog szerkesztője. Jelenleg tanulok, másodéves vagyok. Nemsokára szakdolgozatot fogok írni, a témája pedig nem más mint a környezeti nevelés, illetve a környezeti nevelés módszerei. Emiatt is kezdtem bele a blogolásba. Tudom, még nem 100%- os a kinézete a blognak, de majd igyekszem és beletanulok a blogolásba. 🙂
Tehát, a blogom egyrészt számomra nyújt segítséget a vázlataimhoz, gondolataimhoz. Remélem, így könnyebben átlátom majd a dolgokat, mert jelenleg rengeteg elképzelés van a fejemben, talán így könnyebb lesz rendezgetni őket. Nem várok túl nagy olvasóközönséget, de ha valaki elolvassa az írásaimat, annak nagyon örülök. 🙂 Próbálok hasznos, kézzel fogható tanácsokat adni, illetve bemutatni az én tapasztalataimat.

Akkor beszélek kicsit a környezeti nevelésről.
A környezeti nevelés szükségességének gondolata és gyakorlata a nyugati típusú, polgáriasult, jóléti társadalmakban fogalmazódott meg először az 1960-as években. Erre az időszakra a környezetszennyezés és a természetes élőhelyek csökkenése már olyan méreteket öltött, hogy a probléma megoldásának lehetősége meghaladta az egyes kormányok lehetőségeit. A helyzet tarthatatlansága immáron nemcsak a szűk szakmai körök beszédtémája volt, de a nagyközönség számára is érthető formában megjelent az ismeretterjesztő irodalomban is.

A múlt század ’60-’70-es éveiben lettek világszerte ismertek az olyan „civil” kutatók, mint Jacques Cousteau vagy Gerald Durrel, akik a médián keresztül, filmjeik, könyveik és személyiségük erejével, világméretű társadalmi bázissal a hátuk mögött további nyomást gyakoroltak a politikusokra. Végül az 1972-es, az „Emberi Környezetért” stockholmi ENSZ konferencia a természet- és környezetvédelem ügyét világpolitikai kérdéssé tette.
A gyakorlat nyelvére lefordítva, a veszélyeztetett fajok megmentésében a nemzeti parkok és a természetvédelmi őrök mellett legalább akkora szerepe van az adott ország gazdasági viszonyainak, gazdaság-, foglalkoztatás- és oktatáspolitikájának is. A parlagi sast, a szikes pusztát vagy a fecskéket nem a terepen lehet és kell csak megóvni, hanem az emberek gondolkodás- és viselkedésmódjának megváltoztatásával. Ezáltal, ez az első pillantásra természetvédelmi, konverzációbiológiai kérdés legalább ilyen mértékig tartozik az oktatásügyi, a belügyi, a népjóléti, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi tárcákhoz, mint pusztán a környezetvédelmi minisztériumhoz.A környezeti nevelés a fenntarthatóság gondolatának megjelenésével nem vesztette el jelentőségét, sőt, bizonyos értelemben még növekedett is a fontossága. A természetökológiából vett „zászlóshajó-faj” fogalmi párhuzamával élve, a környezeti nevelés lehet a mindennemű környezet iránt tudatos szemléletformálás, a fenntarthatóság pedagógiai vonatkozásainak zászlóshajója. A természetszeretet lehet ugyanis az az alap, melyre építve az egyén már gyermekkorától rávezethető (szocializálható, nevelhető, tanítható) a természeti és társadalmi környezetre történő odafigyelésre.

A fenntartható jövő legfontosabb letéteményese az „új polgár”, aki egyre kevéssé puszta elszenvedője, végrehajtója a politikai akaratnak, helyette mindinkább partnere, közvetlenebb alakítója, résztvevője a döntéseknek és az ezt követő cselekvésnek. Ez a szemlélet a modern neveléselméletekben és a környezetpszichológiában egyaránt jelentkezik. Ennek az új polgárnak naprakészebb, társadalmilag és egyénileg egyaránt hasznosabb ismeretekre, jártasságokra és készségekre van szüksége. Ez a tudás csak egy átalakuló, korszerűsödő nevelési-oktatási rendszerben szerezhető meg, melynek részét kell képeznie a környezeti nevelést is tartalmazó tanulásnak a fenntarthatóságért.

A környezeti nevelés hazai szabályozása (Közoktatási Törvény, Óvodai Alapprogram, Nemzeti Alaptanterv, Kerettanterv) kimondottan jónak mondható, ezzel szemben a mindennapok gyakorlata (mennyiség, minőség, tartalom, forma) elmarad a kívánatostól. Annak ellenére, hogy  a közoktatási törvény nagyfokú szabadságot biztosít az iskola pedagógiai programja és a helyi tanterv kidolgozása terén, elenyészően kevés közoktatási intézmény és pedagógus változtat alapvetően az évtizedes oktatási gyakorlatán. Még mindig egyeduralkodó a 45 perces időkeretben és elkülönült tantárgyakban gondolkodó, tantermi munkára épülő, ismeretközpontú oktatás, mely azonban megújulás nélkül képtelen megfelelni a környezeti neveléssel szemben támasztott azon elvárásnak, mely szerint ennek lehetőleg a környezetben, a környezetről és a környezetért kell történnie. A fenntarthatóság esetében a kép még ennél is aggasztóbb, a hazai közoktatásban a fenntartható fejlődés szemlélete, és ennek gyakorlati pedagógiai vonatkozásai alig valósultak meg.
( http://mme.hu )

Helló Világ!

2013 február 25. | Szerző: Kankalin

Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!